Ismered önmagad, tudod mik a legnagyobb vágyaid? Azzal is tisztában vagy, hogy mit kell tenned azért, hogy elérd őket?

---》A válasz roppant egyszerű: Igen!

A kérdés csupán az, hogy mégis mi tart vissza!?

 

 

Miért van az, hogy naponta látod az embereket a buszmegállóban, mégsem beszélsz velük? Mindenki a telefonja mögé bújik, mikor lett kínos másokkal beszélgetést kezdeményezni?
Nézzünk egy másik példát...
Vannak àlmaid, de rettegsz attól, hogy valaki kinevet, megszól vagy nem hisz benned? Nem indulsz el az általad kivàlasztott úton attól fèlve, hogy úgyis elbuksz. Vajon ez így tényleg helyes?

Tedd fel magadnak őszintén a következő kérdést: Valóban elégedett vagy az életeddel?

Egy átlag ember televan félelemmel, kétellyel és negatívan gondolkodik. Tart valamitől...

Mi lenne ha Te lennél ez alól a kivétel?

 

 

 

Vágjunk a közepébe:
A leggyakoribb visszahúzó erők;

 

1, A család/barátok/társadalom véleménye:

Igen, minden itt kezdődik…. Ott vannak körülöttünk a közvetlen környezetünkben és támogatás helyett pont az ellenkezőjét kapjuk tőlük.
Én viszont arra buzdítok mindenkit, hogy vágjon bele az elképzelt terveibe, vagy csak sodródjon az árral. Az élet hirtelen könnyebb, szebb és színesebb lesz. Egy egészen màs világ nyílik ki. 
Te egy farkas vagy, ők pedig mind csak birkák. A farkas mit csinál a birkákkal? ;)

Megeszi őket, széttrancsírozza őket? A természetben igen, mi azért ne folyamodjunk ilyen drasztikus módszerhez. 

A következő teendő: Állni a sarat, küzdeni és bizonyítani! Nem nekik, MAGADNAK, mert képes vagy rá, hiszel benne és akarod.

Most megosztom az egyik személyes élményem: Hatodikos voltam, mikor megtudtam, hogy szeretett iskolámat, ahonnét az általános iskolás ballagásomat terveztem, bezár.

Kicsit mindannyian kétségbeestünk, de izgatottan vártuk a szeptembert. Reménnyel és csillogó szemmel léptem be az iskola kapuján, ahol megláttam az első szerelmemet. (Részben miatta is volt kicsivel könnyebb a beilleszkedés.)

Ahogy lenni szokott, nem volt minden piskóta, azonban erről nem írhatok. Félreértés ne essék, írnék, azonban nem áll szándékomban negatív kritikát írni. (Ez egy pozitív blog, nincs itt helye.) :)

Két hét után bele is betegedtem ebbe a nem kívánt helyzetbe. Sírva mentem iskolába, s a sorstársaim se voltak sokkal boldogabbak. Jött a hetedik, nyolcadik osztály és én tudtam hova akarok menni. Álmaim iskolájában előzőleg jártam már egy meditációs órán. Bevallom, szerelem volt első látásra. A nyitott kapuk még nyomatékosabbá tette a választásomat. Voltam felvételi előkészítőkön is.

Mivel az iskolaváltás megviselt, a jegyeim is romlottak, ezzel szemben a hozzáállásom soha. Tudtam, hogy mit kell tennem, hogy elérjem a célom. Nem volt éppen habos torta.

A felvételimet úgy elszúrtam, ahogy lehetett, mivel tudtam, hogy a jövőm függ tőle…

Ha ez még nem lett volna elég, mikor megtudtam a felvételi eredményemet és az alappont határokat a két tannyelvűbe, összetörtem. Egy kedves tanár biztatott, hogy találkozunk mi még a tanévnyitón és két tannyelvűs diák leszek. IGAZA LETT.

Hogyan?

Bementünk az iskolába és beszéltünk az igazgatóasszonnyal, rendkívül megértő és kedves volt. Elmondtuk neki a történteket és, hogy mennyire szeretnék azon a szakon tanulni. Azt mondta meglátja mit tehet. Én pedig akaratom ellenére a lehető legőszintébben elkezdtem könnyezni, majd sírni. Máig meghatódom ha visszagondolok arra a pillanatra.

Bár más osztályba vettek fel és beiratkozáson még máshova iratkoztam be, végül átvettek. Az univerzum akarta így, hiszek a vonzás törvényében. J (Erről legközelebb).

Nem hittek bennem, kételkedtek, azt mondták lehetetlen és őszintén mondhatom: MEGCSINÁLTAM.

Minden rajtad áll vagy bukik:

Ne okozz csalódást! ;)

 

2, Félelem a bukástól:
Könnyebb a mi kis komfortzónákban maradni, megértem én. Az a helyzet, hogy „semmi veszélytelen nem éri meg a kockázatot.” Ez tény, nem tévhit.

 

Egy barátomnak mondtam, hogy: „Nem létezik probléma, csupán megoldásra váró feladat.”

 

Ezt is meg kell oldani. Nem sikerül? Ki mondta? Ki nem hiszi el? Te magad?

 

Ez a megoldásra váró feladat. Azt mondják tedd meg azt, amitől a legjobban félsz és szabad vagy.

 

Történt az utcánkban pár éve egy gázrobbanás, hihetetlen volt. Pár napig rémálmaim voltak…Azóta kicsit tartottam a tűztől. Egy nyári napon fogtam magam és felírtam pár darab papír cetlire azokat a dolgokat, amik számomra rossz emlékek, illetve amiktől félek.

 

Hagyhattam volna, hogy elfújja őket a szél, ehelyett mit tettem? Elégettem őket.

 

Félsz, hogy elbuksz, hogy nem tudnád kihozni magadból a maximumot és attól, hogy mások jobbak nálad. Kit érdekel? :)

 

Talán durván hangzik de legbelül Te is tisztában vagy vele, hogy ez így nem mehet tovább!

 

Ha belefáradsz mindenbe, vegyél egy mély levegőt, lazíts aztán vonszold el magad a célodig, mert SENKI más NEM teszi meg helyetted.

 

„Képes vagy rá. Vége a történetnek.”

3, Félelem a nevetségessé válástól

Kinevetnek, kigúnyolnak, azért mert ők nem mernek lépni. Egy helyben toporzékolnak, hát persze, hogy mindent jobban tudnak. Ugyan már!

Ha neked igényli a lelked, márpedig igényli, hogy tegyél valamit, akkor ne higgy a megtévesztő hangoknak. Mikor sikeres leszel, a leghangosabb hangok hirtelen elnémulnak és utánozni akarnak, sőt, megkérdezik, hogy csináltad. ;)

https://youtu.be/zUhu6hUH18I

Itt van Steve Kardynal, egy merész ember. Nem tart attól mit gondolnak róla az emberek, megnevettet mindenkit és a negatív kommentektől sem riad vissza. :)

Taylor Swift, aki szintén remek példakép lehet. Gondol egyet, kiénekli az érzelmeit, odateszi magát, ezzel milliókat keresve és közben a dalszöveg írással tisztába kerül önmagával és az érzéseivel.

 

Zárásként még annyit, hogy ha bármilyen érszevételed van, hogyan tehetném jobbá, érdekesebbé, színesebbé a blogot, kérlek írd meg kommentben.

Remélem hasznosnak bizonyult az első bejegyzésem és nem veszett kárba az olvasására fordított idő.

Csak pozitívan!

Megosztás a facebookon