Ahogy aznap délután sétáltam és néztem az èpületeket, bevillantak az emlékek. Nem elég, hogy bevillantak, egyenesen újraéltem őket, tudatában voltam annak, hogy az a múlt, egy csodás emlék, mègis ugyanazt éreztem, mint ott és akkor. Mintha valaki levetítette volna nekem...Ez egyre többször történik velem. S akkor rájöttem. Rájöttem mi hiányzik igazán. Nem az egyedülléttől félek, hanem attól, hogy nem a megfelelő társsal leszek.

Sokan kérdezték, hogy miért nem írtam eddig, itt a válasz:

Dolgoznom kellett magamon, a tanulmányaimra és az edzésre koncentráltam. Az edzés által a mentális erőm, valamint az önbizalmam is megnőtt. (Bár az utóbbiból sosem volt hiány).
Mikor elkezdtem edzeni az elsődleges célom az izomnövelés volt, azonban nagyszerű érzéssel tölt el mikor emelem a súlyokat és egyre erősebb vagyok. Ennek szemmel látható eredménye is van, azonban mindig van hova fejlődni! → Kentaur leszek.

"Építs magad: Ez több mint csak súlyemelés, az elkötelezettség és a következetesség arra ösztönöz, hogy a legjobb éned építsd fel."

A tengernyi edzéssel és tanulással töltött órák után kezdtem úgy érezni, hogy az életem egyhangú. Változtatni akartam: Kimozdulni újra, többet együtt lenni a számomra kedves emberekkel és megvalósítani önmagam.
Majd az élet újabb próbatételeket sodort elém, illetve az orrom alá dörgölte...Magam alá zuhantam.
Elindultam a semmibe, könnyek szöktek a szemembe és gurultak le az arcomon.

Aztán egy univerzumi csoda, egy reménysugár érkezett hozzám: Egy telefonáló 14 év körüli ifjú hölgy odalépett hozzám. Megszólított és érdeklődött mi a bánatom forrása.
Erre én illedelmesen:"Telefonálj csak, hosszú lenne.."
A legnagyobb megdöbbenésemre letette a telefont és újra faggatni kezdett. Azt mégse mondhattam, hogy mélyponton vagyok...

Azt válaszoltam, hogy minden összejött és megviseltek a dolgok. Kérte, hogy fejtsem ki, így is tettem.
A válasza:"Minden rendben lesz tudom. De mit csinálsz erre?"
"Kiszellőztetem a fejem"- hangzott a válasz. Ő rám mosolygott és mondta, hogy mivel nagy álmaim vannak, jobban is kell küzdenem mint másoknak de menni is fog. Elköszöntünk és életemben nem voltam még ennyire hálás egy idegennek sem.

Ez a röpke pár perc csodálatos ajándék volt. Mikor azt hittem egyedül maradtam az Univerzum küldött egy jelet, jelentős pillanat volt. Hiszem és tudom, hogy felvesznek a pécsi angol nyelvű pszichológia szakra, ez nem is lehetne másképp.

"Ön egy idióta? Nem uram, álmodozó."

Miután kezdtem újra visszatalálni önmagamhoz eszembe jutott pár ember az eddigi életemből. Jó pár hónapja a szingli életét éltem már és őszintén boldog voltam. Egyedül is teljes vagyok.

Nincs szükségem olyan emberre:

1. Aki szerint kislány vagyok, mert vannak álmaim és extrovertált vagyok.
Randevúztam egy rendkívül illedelmes fiatalemberrel, akinek túl sok voltam. Kakaóvaj bőre selymes és puha, a hatalmas szemei őszinteséget és kedvességet árasztottak. Azonban két teljesen más világot festettünk magunknak. (Persze attól még leszek a személyi edződ Sami)

2. Aki bár kalandos és izgalmas, de veszélyes. Hölgyeim és uraim, egy ilyen személy egy darabig izgalmas azonban nem lehet vele hosszú távon tervezni.
Eleinte csak barátkoztunk, aztán egyre hosszabbak lettek a diskurzusok és 2 naponta találkoztunk.
A kapcsolat azonban megszakadt egyéb okokból pár hétre...Éppen házibuliba készülődtem a fogadott bátyámmal amikor csengőszót hallottunk. Kinyitottam az ajtót és ott állt Botticelli angyalként.

Eljött velünk a házibuliba ahol elcsattant az első csókunk közel 3 hét után. Vele kiültünk a tetőre  és elmondtuk egymásnak azokat, amiket eddig nem mertünk. Izgalmas volt, szeszélyes és mindig zakatolt a szívem mikor vele voltam.
Ahogy ő fogalmazott:"Maga vonz engem, én pedig magát."
Észre se vettem de végig tükröt mutatott nekem.

Nagyon bensőséges kapcsolatom volt vele, a mai napig titkon ezt az izgalmat és az érzést keresem (részben).

"Nem keresem a másik felem mert nem vagyok fél, egész vagyok."

3. Aki túl sok fájdalmat okozott a múltban. Az első barátom felkeresett, mert látott a buszon és eszébe jutottam. Beleegyeztem egy találkozóba, azonban semmi sem változott.
Megbeszéltünk egy időpontot és természetesen nem ért rá.

↓

Arra viszont nem gondolt, hogy nem az a naiv kislány vagyok aki mindent elnéz neki és várni fog rá.

Sikertelen próbálkozások után az egyedüllétet választottam. Több időt szentelhettem az önfejlesztésre, a barátaimra és a regenerálódásra egyaránt. Ragyogó szemmel tekintettem a világra egyedül is, hisz minden okom megvolt rá.

"Szóval öntözd a saját kerted és dekoráld a lelked ahelyett, hogy arra vársz, hogy valaki más hozzon neked virágokat"

Már fél éve nem volt egyetlen törés sem az életemben, így már "ideje volt". Akkor éreztem először azt, hogy talán nekem is szükségem lehet/van egy kis szeretetre, összebújásokra, véget nem érő telefon beszélgetésekre és új impulzusokra. 

Tudtam mit kell tennem! Szépen lassan elkezdtem felolvasztani jégszívem, hiszen az egyik ismerősöm elérhetetlennek titulált a szerelmet illetően. Ekkor elgondolkodtam...Egy régi gyerekkori barátomról van szó aki még sokra viheti. :)

Viszont szeretem magam annyira, hogy elsétálok attól ami nem nekem lett megírva.
Hiszek abban, hogy a láthatatlan szálak ott vannak.
Persze nem mindenkivel, nagyon ritka mikor minden passzol.
Nem is feltétlenül baj ha először össze kell csiszolódni.

Nagyon könnyedén mutatom, hogy merre van az ajtó, ugyanis feleslegesen nem éri meg szenvedni. Meg kell válogatni kiért és kivel érdemes fejlődni.

"Könyörgünk a nőknek, hogy szeresség önmagukat de a magabiztos nőknek azt mondjuk, hogy csillapodjanak."

Öntudatra leltem, kezd kiforrni a személyiségem (bár folyton változik), viszont készen állok alkalmazkodni is.
Egy reménysugár kellett már és itt kopogtat.

"Menj és találd meg magad."

A héten ismét vonatra pattanok és megteszem amitől a legjobban féltem eddig:

Hagyom, hogy újra dobbanjon a szívem.

Megosztás a facebookon

...Ha elkezdesz nyitni a világ felé, magad felè és végre jól érzed magad? Ezt a bejegyzést az önbizalomnak és az önbecsülésnek szentelem, hosszú lesz, de fontosnak tartom bőven kifejteni.

 Warning: Ez még itt csak a kezdet ;)

Annyi mindent tanulunk nap mint nap, s a tudásszomjunk sosem nyugszik. Tanulunk a történelem rettenetes bukásairól, a nagy diadaljairól, elsajátítjuk az idegen nyelveket, egy kis erkölcsöt, hisz az valóban releváns, ha be akarunk illeszkedni a társadalomba.  - Álljunk csak meg egy pillanatra!

 

Hisz épp itt a probléma...
Annyira be akarunk illeszkedni a társadalomba,
hogy egy àlarcot veszünk fel.

Igen, ezt tesszük:
Elrejtjük igazi énünket, megalázkodunk és megtűrünk, hogy szeressenek, hogy béke legyen és, hogy fontosnak, értékesnek érezzük magunkat.
Valóban ez a helyes, ez tesz minket boldoggá?

 

Megannyi évet eltöltünk az iskolapadban, de a legfontosabbat nem tanítják meg: "Miért is olyan fontos az önbecsülés?"

Önbecsülés: Nem kerül semmibe és csak nyerhetsz vele.

Lehetünk frissen nyíló virágszálak, érett gesztenyék vagy a fáról lehulló sárga levelek, a lényeg, ami összeköt bennünket, hogy KERESSÜK AZ UTUNKAT.
Keressük azt a munkát amit szeretünk, azokat az embereket akikkel feloldódunk, akár egy pezsgőtabletta. Azonban érdekes lesz ezeket alaposan megvizsgálni...

Minden elvárásunknak megfelel a munkahelyünk? Támogat a családunk? Odafigyelnek ránk a barátaink? A párunkra mindig számíthatunk?

Gondolkozzunk el ezeken egy percig!

Lássuk a gyenge önkép ismertetőit:

1.  Alárendeltség érzet
2.  Szorongás, állandó feszengés
3.  Motiváció hiánya
4.  Kedvtelenség
5.  Féltékenység
6.  Nem tűri a kritikát
7.  Nem tud magán nevetni

1. Alárendeltség érzet: A gyenge énképű ember megalázkodik, nem képes kiállni magáért, így elveszíti az irányítást a saját élete felett. Szinte élő bábként viselkedik, határozatlan lesz és ezt a környezete is észre fogja venni.

Ellenszere: Egyénfüggő, kezdhetjük egyszerű, illetve radikális változtatásokkal egyaránt. Minden fejben dől el: Öltözz ki MAGADNAK, válassz ki Te az aznapi menüt, húzd ki magad és kémleld az eget! Állj ki magadért, bizonyítsd be az igazad és ne hátrálj meg a nézeteltérések elől sem!
A bókokat pedig fogadd bátran és ott segíts, ahol tudsz!

Mindig mérlegeljünk! Nem mindig éri meg a vita, viszont az elnyomás SOSEM elfogadható.

Személyes tapasztalat: A kapcsolatomban tengernyi dolgot elnéztem, holott a szüleim is figyelmeztettek. Én konok, persze a saját fejem után mentem... De az elhanyagolást, a késéseket és a negatívitást már nem tudtam tovább tolerálni. Kiadtam az útját, mert szeretem magam és jobbat érdemlek.

Hölgyeim és Uraim, ha hasonló cipőben járnak, cselekedjenek! Tessék ragyogni, hisz mind csillagok vagyunk!

 

Nem a fiúk kedvéért öltözök ki. Saját magamért teszem, hogy aztán csodálhassam magam a boltok ablakaiban.

2. Szorongás, állandó feszengés: Ez a megfelelési kényszerből adódik, illetve köze van az alárendeltséghez is. A legtöbb itt felsorolt jellemző szorosan kapcsolódik egymáshoz, így nem meglepő, hogy az alacsony önértékeléssel rendelkező személy a tükörbe nézve egy zavart, ijedt tekintet lát.

Ellenszere: Kezdjünk egy új hobbyt, olvassunk és fejlesszük a látókörünket, ezáltal másra fogunk koncentrálni és az új tudás révén az önbizalmunk is látványosan megnő. Tűzzünk ki egy célt és koncentráljunk rá!

Személyes tapasztalat: Az első igazi szerelmem, nem az első barátom volt, az gyerekszerelem volt. Az első, mindent elsöprő szerelem más volt. Felnőttesebb, élénkebb, erőteljesebb és százszor színesebb.

Fél évet vártam a találkozásra, s mikor végre eljött, máig tisztán emlékszem...Káprázatos nap volt, aztán ahogy lenni szokott, jött egy viharfelhő, ami szétszakított bennünket. Mi átvészeltük a vihart, végül jött egy hurrikán.

Több mint 1 éve felültem egy hullámvasútra. Csodálatos volt, hajmeresztő és izgalmas. Mindig mutatott valami újat. A karbantartók figyelmeztettek, de hiába. A többi utas is óvni akart, valamint biztatni is egyben.

Viszont a terepmintás hullámvasút meghibásodott, én pedig olyan szélsebesen estem ki, hogy hosszú ideig kerestem a darabjaimat. "Azt hittem Ő volt az igazi, aztán rájöttem, hogy nem, mert az igazi nem megy el."

— Nem tehettem mást, összeragasztottam a darabjaimat, megerősödtem és még tisztábban látom a célom, mint eddig.

 

Az önszeretet nem önzőség, hanem létfontosságú. 

3. Motiváció hiánya: Szeresd magad annyira, hogy ne érd be a kevesebbel és mindig törekedj a jobbra, a többre! Írótársamat megkérdeztem arról, hogy az emberek miért érik be a kevesebbel és miért nem vágynak többre...
Ő pedig bölcsen így válaszolt:

"Az embereknek nagyobb a félelmük a bukásra, mint az éhségük a sikerre".

Ellenszere: Szakadjunk ki a negatív környezetből. Sőt, ha kell. akkor szakítsunk meg számunkra energiát elvonó kapcsolatokat, ahol nem támogatnak, ahol folyton esőcseppek vagy futózáporok várnak.

Személyes tapasztalat: A baráti társaságom nagyon megváltozott, megszabadultam azoktól, akik csak visszahúztak, akár tudatosan, akár nem. Igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akikre felnézhetek, akik motiválnak, akiknek vannak terveik és TÖBBRE vágynak. 

Fontos számomra a műveltség, az intellektuális emberek társasága és a művészet. Emellett teljesen konditerem megszállott vagyok, mindig van hova fejlődni, ez motivál.

 

Tiszteld magad annyira, hogy elsétálsz azok a dolgok elől, amik nem szolgálnak többé. nem segítenek a növekedésedben vagy már nem tesznek boldoggá.

4. Kedvtelenség:Nem arról van szó, mikor valaki fáradt a soha véget nem érő munka, iskola vagy edzés után. Az élethez való hozzáállás, az érdektelenség egyből megmutatkozik. Ez a keserű kedvtelenség alaposan rányomja a bélyeget a mindennapokra. 

Ellenszere: Indítsuk a napot egy motiváló idézettel, videóval vagy zenével. Ha ezt egy hétig csináljuk és meg is tartjuk a gondolatot, megválthatjuk a világot!

Személyes tapasztalat: Heti 40 órával és heti 3-4 edzéssel engem sem mindig a legangyalibb mosolyommal látni, előfordul, hogy a rengeteg tanulnivaló mellett, az  a tengernyi más teendő eltörpül, így olykor az edzés is kimarad. Ha kimarad az edzés, bűntudatom lesz és kissé ingerült leszek.
Szerencsére ilyenkor arra gondolok, hogy a jövőmért teszem és az elnapolt edzést be tudom pótolni másnap (sokkal intenzívebben is akár), azonban a tanulás nem várhat.

Máskor egész máshogy gondolom, elrohanok edzeni és a tanulás az esti órákra marad. De egy kis pozitív gondolat segít, tudom, hogy az edzés felfrissít, így jobban tudok a tananyagra koncentrálni.

 

Az önbecsülés/önszeretet nagyon fontos. Mikor hajnali 3-kor vagy délután 5-kor a fürdőszoba padlóján sírsz, ki lesz ott, hogy vigyázzon rád? Te. Neked kell összeszedned minden erődet és tovább kell lépned. A nap végén, csak te vagy magadnak.

 5. Féltékenység: Nem azért féltékeny, mert a többi emberben nem bízik, hanem mert saját magában sem. Önértékelési problémákkal küzd, ez pedig kihat az élete minden terültére. Irigykedik a másik sikereire, nem értékeli a sajátjait. Az ilyen ember nem érzi magát értékesnek, sem szerethetőnek.

Ha tudná mennyire téved!

Ellenszere: Kis pillangóként száll, virágról virágra, de előbb saját magát kell elfogadnia és egyedül kell repkednie. Ha ez kész, ismeri, szereti magát, nem lesznek gondok. :) 

Személyes tapasztalat: Az egyik barátom betegesen féltékeny volt, mert előzőleg megcsalták, így nem volt elég önbizalma. Én azonban azt mondom:

"Akit vinni lehet, azt vigyék is."

6. Nem tűri a kritikát: Az építőkritika sokunk számára elsőre inkább egy jégviharnak tűnik. Beleszólnak az életünkbe, megmondják mit mikor, s hogyan. Nem elég, hogy mi mindent tökéletesen kézben tartunk, nem várt és feleslegesnek tűnő tanácsokat, illetve útmutatásokat kapunk.
Érdemes azonban elgondolkodni, talán valamiben igazuk van?

Ellenszere: Hallgassunk meg mások véleményét, ezáltal jobban megismerhetjük a gyengeségeinket és javíthatunk rajta. Maradjunk higgadtak és füleljünk türelmesen, akár még a hasznunkra is válhat. :)

Személyes tapasztalat: Bevallom, ezen még nekem is bőven van mit javítanom, azonban már sokat fejlődtem. Régebben azonnal megsértődtem, elbizonytalanodtam vagy bombaként felrobbantam.
Idő kellett, hogy rájöjjek, nem ártani akartak nekem, inkább segíteni a fejlődésemben.

A szavak magok, légy óvatos mit ültetsz el naponta.

7.  Nem tud magán nevetni: Azt hiszed mindenki rajtad nevet és azt várja mikor buksz el? Ha így is lenne, űzd ki ezeket a gondolatokat a fejedből, méghozzá gyorsan!

Valóban lesznek irigyeid, akik vissza akarnak majd húzni és a bukásod várják. DE, te ennél jóval okosabb vagy, minthogy hagynád magad befolyásolni...

Ellenszere: Lesz, hogy elbuksz, nevetségessé válsz, viszont a végén Te kerülsz ki győztesnek, ha hiszel benne és teszel is érte! Nevess magadon, hisz ezzel te is jobban feloldódsz!

— Ne feledd, még a legviccesebb/legmegalázóbb történet is elavul egyszer.

Személyes tapasztalat: Egy forró nyári napon úgy döntöttünk, hogy kajakba pattanunk és jövőre kapásból indulunk egy országos bajnokságon.

Alapos bemelegítés után kiválasztottuk az evezőket és az egyszemélyes hajókat. Az egyik barátommal mentem, aki azonnal rájött a kajakozás titkaira, velem ellentétben.

Épp a vízre helyeztem a hajót, majd azzal a lendülettel a vízbe estem. Szegény edző fogta is a fejét. A következő kísérlet egész jól indult, már a kajakban ültem, ellöktem magam és ismét a vízicsibét játszottam, azt a szerepet rám írták...Harmadszorra már a "nyílt vízen" eveztem, s egész jól ment. Addig a percig, míg nem kellett (volna) megfordulnom, ugyanis nem tudtam hogyan.
Kérdezgettem mindenkit, mondták, hogy ott elől van a kormány, menni fog!
Az én kormányom beragadt, ezáltal nem tudtam mitévő legyek.

A többiek köddé váltak, én pedig egyre távolodtam a víziteleptől. Már azon voltam, hogy inkább kiúszom. Kétségbeesésemben elkezdtem segítségért kiáltozni, szerencsére jött is a hősöm. Beúszott egy fiatalember, megfordította a kajakot, onnét pedig célirányosan evezhettem tovább.

Érkezésemkor stílusosan nekimentem egy motorcsónaknak, zutty, be a vízbe még egyszer, utoljára. Nevetve azt feleltem:

"Úszó vagyok, nekem a vízben és nem a vízen a helyem."

 

Virágozz belülről.

Végezetül: Sosincs vége, mindig van hova fejlődnünk. mindig van miért mosolyogni, bolondozni, ugrálni örömünkben, vagy könnyezni a meghatódottságtól. Aki szereti magát, annak kivirágzik a világ és ő maga is szárnyalni fog.

A növények is virágba borulnak, hogy gyönyörködtessék magukat.

Mi miért tennénk másképp? Tündököljünk együtt!

Megosztás a facebookon

Az ablakon kinèzve, midőn a borostyànlevek összeálltak egy nagy egésszé, azon tűnődtem, hogy vajon létezik-e 2 egyforma borostyánlevél?
Majd az eget kémlelve, legyen az színtiszta kèk vagy szürke: „Mit làtnak mások és mit látok én? "

„Az életben 2 sorsdöntő pillanat van:
1. Amikor megszületünk.
2. Amikor rájövünk, hogy miért.”

Valamin érdekes elgondolkodni... Mikor minden szét esik, mi történik velünk?
Tapasztalunk, gondolkodunk, majd rájövünk.

Megváltozunk, vagy megváltoztatnak. Akár akaratunk vagy tudtunk ellenére is.
Emlékszel mèg milyen voltál régen?
Gondtalan kisgyermekként az első törés előtt... Már sosem leszel ugyanolyan.

 

Valami más lett.
Egy részed meghalt.
Eltemetted.

 

Aztán jön valami, egy kis reménysugár, ami felüdülést hoz. S mikor végre célegyenesbe érnél, megint összeomlik minden. Az élet folyamatosan próbára tesz, akár tetszik, akár nem. Te pedig besokallsz, érzed, hogy nem bírod már tovább. - De tévedsz, ha tudnád mennyire.

 

Már nem vagy olyan, mint a legelején. Már nem vagy olyan bátor. Inkább óvatos, hiszen félsz.
Neked kell eldöntened, hogyan tovább.

Összeszeded magad, készen állsz a jövő megmérettetéseire vagy csendben, a sebeidet nyalogatod. Meg kell tapasztalnod milyen egyedül, mikor nincs körülötted senki. Új, váratlan, eddig tőled teljesen szokatlan dolgokat kell kipróbálnod.

Élned kell. Mi van akkor, ha rájössz, hogy ez nem is a te utad? Semmi!
Ha már tudod mi nem te vagy, egy lépéssel máris közelebb kerültél a valódi énedhez.

Minden ember életében vannak hullámvölgyek, akár hosszú, szinte el nem fogyó bakisorozatokkal. Éljük át a pillanatot, csukjuk be a szemünket vagy épp nyissuk ki, s érezzük át. Nézzük a csillagos eget, a gyülekező viharfelhőket, fedezzük fel mire vágyik a lelkünk, mikor minden sötét. Mikor senki sem figyel, akkor rájössz mi hiányzik.

2 nagyszerű weboldalra bukkantam: http://lelektanitipusok.hu/index.html

Ez az oldal a lélektantípusokkal foglalkozik, szerintem ez remek kiindulópont lehet önmagunk felé.

http://100happydays.com/hu/

„a #100happydays kihívás érted van – senki másért.”

Ahogy az olvasható, 100 nap önfeledt boldogságra sarkallnak minket, vágjunk is bele! ;)

Ki és mi vagy? Magadnak kell rájönnöd. Senki nem mondhatja meg helyetted és nem is fogja. A bejegyzés elolvasása után kapcsold ki a számítógépet/tabletet/okostelefont vagy amin olvastad.

 

Tapasztalj, gyűjts élményeket, sok kalandot kívánok!

Megosztás a facebookon

A félelmek kontra önmegvalósítás bejegyzésben már boncolgattuk mi is az, ami hátráltathat minket a céljaink elérésében. Én most egy apró, egyszerűnek tűnő, mégis hatalmas jelentőségű örökérvényű "titkot" szeretnék veletek megismertetni, amivel még könnyebb lesz az előrejutás. Ez pedig a vonzás törvénye, de itt is inkább a gyakorlati alkalmazását szeretném ismertetni, ahogyan az nekem és nagyon sokaknak bevált. Páran láthattátok már a titok című filmet, ami talán hihetetlen volt számotokra és emiatt hitelét is vesztette a szemetekben, de higyjétek el, nem az! Szeretném ha ti is sikerességgel alkalmaznátok egy apró trükköt kihasználva.

A vonzás törvényének lényege abban áll, hogy bármit amit kimondunk vagy kigondolunk az egyfajta rezgést hoz létre, és az univerzum érzékeli ezeket a jeleket és összepárosítja a hasonló rezgésekkel és ezáltal egyre közelebb jut hozzád, és minél többször "bocsátod" ki ezeket a rezgéseket annál közelebb jut, végül el is ér téged. Igen, elér téged. Ez így igen erős "fegyvernek" tűnhet, és most az kérdezhetnéd, -hogy csak ennyi?

 

"Minden ami mi vagyunk, az egy eredménye annak amit gondoltunk."

 

 

Igen ennyi az egész, DE ennek a fegyvernek két éle van. Csakis rajtad múlik melyikkel "vágsz". Mert a vonzás törvénye negatívan is működik, ha állandóan csak sopánkodunk és azt gondoljuk hogy semmi jó nem vár ránk, vagy hogy úgyse fog sikerülni, mert eddig se jött össze soha semmi, akkor ezeket a rezgéseket bocsátod ki magadból, végül ez is fog hozzád elérni és akkor egy ilyen világot teremtesz magad köré, és ezért te vagy a felelős, nem hibáztathatsz senki mást. De ha már ismerjük ezt a dinamikát, miért ne használhatnánk a javunkra?! De hogyan? Előszőr is át kell programoznunk az agyunkat és számba vetni, hogy milyen lenne egy ideális élet számunkra? Miket tartalmazna? Ezeket felírhatjuk egy papírra is, (ez nagyban megnöveli a sikeres végkifejletet) de úgy fogalmazzuk meg ezeket a vágyakat mintha már megtörtént lenne, tehát jelen időben. A papírt rakjuk el biztos helyre, és garantálom neked, hogy mikor pár év múlva előásod, akkor meg fogsz lepődni, hogy mennyi minden megvalósult már abból, amit leírtál. A kitűzött célok mindig lebegjenek a szemünk előtt, vagyis gondoljunk rájuk, tegyünk értük és higyjünk a megvalósulásukban. Igen HIGYJÜNK benne! Ez az a pont ahol a legtöbben elbuknak a "titok" alkalmazásában. Kigondolják, felírják, próbálnak pozítivan gondolni a céljaik megvalósítására, de nem hisznek benne igazán. Rendületlenül kell hinnünk, és biztosnak lenni abban, hogy igenis elérjük. Itt előnye van, annak akit te naívnak hiszel, mert úgy beszél a céljairól mintha azokat elérte volna már. De ha ő belerakja a szükséges munkát mellé, célba fog érni! Hányszor mondtuk már másra aki sikeres, vagy gazdag "jókor volt jó helyen" "azt mind csak lopta" "jók a kapcsolatai" "szerencséje volt" NEM, ő csupán hittel alkalmazta a vonzás törvényét és belerakta a munkát, ami szükségeltetett hozzá. 

 

"Minden erő belőlünk származik, és így az irányításunk alatt áll."

 

Fontos azonban, hogy vizsgáljuk meg a motivációnkat, hogy az egészséges-e. A vonzás törvényével bármit el lehet érni, de fussuk át a céljainkat és nézzük meg, hogy tényleg az kell-e nekünk. Egy példával had álljak elő: felírtad, hogy gazdag leszel. Miért akarsz te gazdag lenni? Azért hogy mindent megvehess, írigykedjenek rád az emberek, így legyél kivételes, vagy azért, hogy biztonságban tudhasd a jövődet, és ha már gazdag vagy csak pihengethess egy trópusi szigeten? Miért nem leszel inkább azért gazdag, mert valamit hittel csinálsz, és azt SZERETED csinálni? Most erre te azt mondhatod, hogy "amit én szeretek csinálni abból nem lehet meggazdagodni". Vagy csak nem találtad még meg a módját, vagy még nem csináltad azt elég fanatizmussal, és hittel. Ha így teszel biztos vagyok benne, hogy abból te gyarapodni fogsz minden téren. Ezzel te hozzáadsz mások életéhez, "fejlődést" hozol létre a világban és jobb hellyé teheted azt. 

"Nem tudok változtatni már három gyerekem van, nem tanultam eleget, és mostmár amúgy is késő" ezeket lehetne még végeláthatatlanul sorolni. Hányszor találtunk már ki magunknak kifogásokat, amikkel gátat állítottunk magunk elé? Hidd el, elég ha MINDEN NAP csak KÉT ÓRÁt foglalkozol azzal, amit el akarsz érni, és észre fogod venni rövid időn belül, hogy mennyi minden változott és mennyit tanultál, mennyivel előbb jutottál a célod eléréséhez. A lényeg a folyamatosságon van, hogy mindig legyen meg legalább az a két óra, ennyit áldozzunk érte. Nincs feles két órád? Aludj kevesebbet! Később garantálom hálás leszel magadnak, hogy megtetted. (A boldogság nyomában című filmet ajánlom, ehhez kapcsolódóan) Főhősünk nem sajnált áldozni a pihenni szánt idejéből, mert változtatni akart, és kilépett a korábbi cikkben már beszélt "komfort zónájából". 

Ennyit kell csak tenned. Higyj önmagadban, bízz a belső hangodban, találd meg azt ami boldoggá tesz, hidd el hogy már megvalósult, dolgozz érte keményen, és a jutalom nem marad el. Én azt szeretném, hogy te is elérd mindazt, amit szeretnél és remélem, hogy egy kicsit segíthettem közelebb jutni mindahhoz amire vágysz.

Megosztás a facebookon

Tűnődtél már valaha azon, hogy változik a természet?

Tavasszal kivirul a természet, a madarak dalra fakadnak, a napfény ereje áthatol mindenen, s az emberek mosolygósabbá válnak. Télen eljön a fagy, a szemet gyönyörködtető hóesés, egy csodás jégbirodalom vesz körül minket. Ez ismétlődik újra és újra.

Ideje feltenni a kérdést: Mindig ugyanúgy változik a természet?

Természetesen a természet nem egy előre beprogramozott gép, mi sem vagyunk azok.Az emberek folyamatosan változnak, az agyunk egy megfejthetetlennek látszó elképesztő "szerkezet", valamint a lelkünk egy feltáratlan kincstár, megannyi fény, erő és szenvedély rejlik benne.

Mi lenne ha elkezdenénk megismerni magunkat? :)

Önmagunk megismerése egy igazi kihívás, sokak szerint akik mélyen belemerülnek 1-1 tudományágba, önmaguk elől menekülnek.

Épp ellenkezőleg!

Kitárják és bővítik az elméjüket, hogy még sokoldalúbb és szerteágazó legyen a tudásuk.

Sokszor hallhatjuk azt, hogy:"Mindenki magának tanul."

Való igaz, hiszen a tudásunk nem vész el, ahogy a személyiségünk sem változik egyik pillanatról a másikra. Mégis változik, egy egész emberöltőn át, folyamatosan, megállás nélkül.

Érezhetjük azt, hogy megálltunk a fejlődésben, nem jutunk előbbre, elakadtunk, esetleg elvesztünk és nincs tovább. Aggodalomra semmi ok, még a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb emberek élete sem tökéletes.
Ők is ugyanúgy megküzdődtek az életben, hogy sikeresek és teljesek legyenek.

Néha el kell vesznünk, hogy újra megtaláljuk magunkat, hiszen tanulunk a hibáinkból, új tapasztalatokra teszünk szert, amik aztán nyomot hagynak az életünkben.

Minden emlék tapasztalat hozzánk tesz, nem pedig elvesz, még ha ott és akkor úgy is érezzük.

Tudom, a fő kérdésre még nem érkezett válasz: Hogy találjuk meg magunkat?!

Egy biztos: Nincs hozzá kézi útmutató, se film. Kitölthetünk teszteket, utána olvashatunk, de igazán el kell mélyednünk a saját lelki világunkban, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Mindenkinek voltak/vannak a maga legféltettebb álmai, céljai. Ha követjük őket, közelebb kerülhetünk magunkhoz.

A kislány álmokkal, egy érett nővé vált. Éles látással.

Mit is jelent ez? Megtalálta önmagát. Teljes lett.
Változik, még most is. De nincs elveszve.

A következő bejegyzésben mélyebben beleássuk magunkat ebbe a témába, addig egy kis könyvajánló:

- Rhonda Byrne : Az Erő

-Rhonda Bryne: Határtalan Gondolatok

Mindkét könyv rendkívüli, elgondolkodtat, feltölt, felpezsdít és többre sugall.
Bátran ajánlom őket! :)

Megosztás a facebookon

       Az emberek futóhurrikánként törnek be az életedbe, s kérdés nélkül távoznak. Mégis, vannak akik mellett nem mehetünk el szótlanul, érezzük, hogy ez a kötődés most más, már-már mámor szerű.

Habár megszakadt a kapcsolat, eszünkbe jutnak egy-egy illatról, helyről, filmről, zenéről, akár egy szóról.

A lelki társ az a személy, akivel "egyként kerültetek a Földre, viszont az évmilllók alatt szétváltatok". Hasonló érdeklődési kör, szoros érzelmi kapcsolat, minden személyes élmény megosztása...
Ezt a személyt érdekelni fogja minden, ami a fejedben zajlik, órákon át gyönyörködhedtek a csillagok ragyogásában, a naplementében, vagy akár egy versben is.

Neki nem fogsz félni kitárulkozni, hiszen ő is ezt teszi neked. Úgy érzed végre "hazaértél".

Tisztázzuk: A lelki társad nem feltétlenül a szerelmed, persze az lenne az ideális.
A tudatalattid érzi, hogy mennyire egy hullámhosszon vagytok, talán észre sem veszed, de érzed. Ott, belül.

 

Hogy találhatod meg?
Először meg kell ismerned magad, hogy tisztában legyél vele, milyen baràtot keresel. Ne keresd görcsösen, és jönni fog, rád talál.

Én már megtaláltam a lelki társamat, igaz, elég kalandos úton.

Beszélgettem egy rendkívül sármos, karizmatikus fiatalemberrel. Valóságos novellákat ír magáról és rólam is, hogy milyennek lát. Rögtön lenyűgözött a sokszínűsége. Nem is lakott messze, így megbeszéltünk egy találkozót.

Az idő pedig csak telt, elszálltak a hónapok, a türelmem is fogyott. Próbáltunk többször elszakadni, azonban az összes elszakadási kísérletünk kudarcba fulladt.

Skypeolni akartunk, persze sosem akart videóchatelni, ekkor kezdtem gyanakodni. Kisvártatva kiderült, hogy nem is ő van a képeken...
Hiába, ez csak még kiváncsibbá tett, tudni akartam kinek a lelkébe szerettem bele.
Elképesztően intelligens, egy igazi gyermek, viszont ha a helyzet úgy kívánja tud komoly is lenni.

A helyzet úgy kívánta, hogy én utazzak el hozzá, mert ő a vizsgáira tanult. Első egyedüli utam rögtön a 120 km-rel arrébb, a fővàrosba vezetett.

 

 

 

Felszálláskor felhívtam, a rádióműsorveztős hangja kicsit megnyugtatott, de leszálláskor rossz irányba indultam el. Mikor megláttam kinevetett, ez persze csak oldotta a feszültséget.
Szoros ölelés, majd zavaros pillantàsok közepette elkezdődött a mi kis felejtetetlen túránk.

Ketten együtt olyanok vagyunk, mint két önfeledt gyerek. Kézen fogva futkároztunk, felmentünk a libegőre, ahol kiönthettük lelkünket egymásnak.
Többször találkoztunk, 5-6-szor biztosan a nagy távolság ellenére is.
Együtt megtettünk több, mint 200 km-t.

 

Bezárkózhattunk egy esős napon 20 darab nutellás palacsintával és rengeteg filmmel, sosem unatkoztunk. A pislákoló, halvány hajnali lámpafény a Római-parton, a kavicsgyűjtögetés, ezek mind-mind csodás emlékek, melyek soha nem vesznek el.

A jegyvásárlás is megmaradt bennem, mikor hajókázni indultunk:"Magamnak egy diák, a hölgynek egy nyugdíjas jegyet kèrnék."

 

 

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a lelki társát, aki támogatja, meghallgatja és minden eddigi lehetetlennek hitt dolgot megvalósít vele! :)

 

Megosztás a facebookon